"Minden magyar ember – magyar nótaköltõ is! ... A nótaköltõ leleke, mint finom szeizmográf, reagál a külsõ és belsõ eseményekre, átszûri azokat a mûvészet szitáján és kész a nóta. Fontos az, hogy levonja a konzekvenciákat, és mikor pl. lát egy jelenséget, azt verssorba rögzíti, a legpregnánsabb folytatást találja meg hozzá... A tudományos készültség (zeneelmélet, összhangzattan) nem mondhatjuk, hogy hátrányos, de nem is feltétlenül szükséges kellék. A magyar nótaköltõk nem voltak mind járatosak a magasabb zenetudományban; leggyakrabban mulatni szeretõ és tudó emberek voltak, akiknek a szívében a cigány muzsikálása alatt >>kivirágosodott<< egy-egy nóta körvonala, amely késõbb bizony egy >>úri mulatás<< alatt ismét csak a cigány vonója alá került, és így találta meg a népszerûséget."

Farkas Imre, Nádor József: Hogyan születik a magyar nóta? Budapest, 1937