Robert Goffin: Hírfej a csárdásról

Faits-divers pour le Czardas

Néha az álmatlanság csomós kötelén kávámig merül föl a csárdás
A századok kútmélyérõl szólít akár a négerek siráma
Ott kezdõdött a vöröspej és vasderes lovak ügetésére
Melyek a csipkéskúti ménes zöld mezõin még most is
A verbunkos tüzérõl álmodoznak amit az Ural mélyérõl hoztak
Látom õket hosszú vándorúton Ázsia égõ tájain át
A csók és paprika kincsét cipelõ muzsikusokkal
Hallom ahogy szédülten sóhajtoznak a velük vonuló perzsa nõk
Hallom a csárdást jázmin és orgona szegte oázisok délibábja alatt
Meg a lopott tevéken elrabolt cserkesz nõk szívében
Egy-egy cifra futam még kirgiz sátrak nyers bõrszagát idézte
Mielõtt meghódították Európát arról jövet hol Ovidius dalolt a szerelem
gyönyörérõl
Íme a dohánybarna cigányok a Balkán kunyhóiban
Egyetlen védelmük a tüskés cseremisz ritmus
Mely aggnõk izmát bizsergeti táncra és Zsigmond királyt már meglepte a varázslat
Vonulnak timáraikkal fegyverkovácsaikkal kupeceikkel
Mérföldrõl mérföldre századról századra egészen a Halászbástyáig
Hurcolják az Altáj vidékeirõl ezt a zenét melytõl fölizzik a szív
És meggyorsul a vajdák háremében a rabnõk érverése
S a szerelmi düh e fojtó ritmusának matriarkális muzsikája
Egész Európát leigázza magyar és román és spanyol cigányai révén
Kik az elsõ vonórántásra egyazon zene testvér polgárai lesznek
Rohamra indultak már a rézbõrû bárdok a kék Duna partján
S a csárdás elfoglalja hazáját Bizánc meg a Szent Birodalom közt
Távol a lobogó indus izzás fûszeres hagyományától
A kóbor dallam apáról fiúra száll álcázva magát
Mint az ellenállás öröksége a mohácsi vész után
Paraszti kalyibákban hol összeforr a kurucok panaszával
S a trubadúrok portáról portára járva álltak bosszút a török zsarnokságon
A cimbalom a menekvés barbár diftongusait zengte-betûzte
Ázsiából jött zeneszerszám hírek húros hírnöke ponyvás szekereken
A hegedû nagy varázslói sorra vették be a remegõ mámor gócpontjain
A lázban villódzó fõvárosokat gyantájukkal pusztítanak
Itt van Bihari János itt van Dankó Pista nyomukban nõk sodródó uszálya
Itt a tizenkilencedik század Nagyida hegedûseinek bûvöletében
Ajkán pannon dallammal szédíti térdre Liszt Ferenc Párizst
És Nohant-ban Georges Sand elalél egy futamra melyben a Góbi puszta emléke ring
Zenére lírára teszi föl mindenét Magyarország
Még József fõherceg is cigányokat telepít birtokaira
Bárónék párizsi dívák vonók ütemére haldoklanak
Maxims-nál a rue Royale-on hol Pilodo sujtása aranylik
S a meyerlingi éjszaka elõtt a Szent-Kereszt boronák mámorában
Vecsera Mária csárdáson hevül csárdásból merít nem-élni erõt
Ezt a muzsikát hallgatta Erzsébet királyné a Mátyás-templom mellett
Mikor a szép Middleton ezredes meglátogatta Gödöllõn
Emlékszem emlékszem ugyanez a nosztalgiáktól csuszamos csárdás
Fonta be a velszi herceget hajnal felé a Dunapalotában
Rózsás ajkaktól ittasodva baracktól részegen
Több mint harminc éve hallottam ezt a dalt az Arizonában
Pusztai öklökben roppantak közben a Törley-pezsgõs palackok
S tüzes párok szálltak az égbe a gépi "gloriette"-ek ölén
Azóta hordom tépett szívemben a Szõr a szitán-t
Hova lett az a cigánykerekes lány az az erdélyi aki a fülembe dalolta
Hova az a másik aki spárgát vetett a mennyezet alatt a magasban
És tokajin fölgyúlt barátaimnak azt mondta egyre "Nézz a szemembe"
Találkoztam újra e dallal a Parizer Grillben egy szegedi szõke mellett
Mióta üldöz már egy rajkózenekar tomboló hegedûin
Az Ostende kávéházban játszottak ezek a rajkók
Tegnap megint elémbukkant az egyik banda élén a Citadella pincéjében
Látom Ráczot a cigánykirályt aki a Gundelban vetett lasszót
Míg a cimbalmos dekoltált szépasszonyok mágnes horgára akadva
Ritmikus mozdulatokkal bajuszát pödörgette mágikus gyûrûk
csillogtak ujjain
De mindez már odaát van túl ifjúkorom Bikavérén
S a Szabadsághíd éjféli napján mely a Gellért szállóban ragyogott
rám
Akkor voltam Budapesten mikor végigsöpört rajta a Szomorú vasárnap
Öngyilkos nõk tébolyult szerelmi ragálya
Hallom amint a szép pusztai félszemû Lillafüreden
Kivirítja a teljes ritmus bokrát csorba stradivariusán
Cincog a dal melybe belehaltak a nõk akik gyorsan akartak élni
S minden ott szunnyadt bennem a Habsburgok centrifugális valcerein túl
Új-Orléans nagy köpülõ-dobogásába vegyülve
A nép egyazon zsigerébõl száll ez a két zene föl
Naptalan dancingok nappalán éjtelen éji mulatók éjén
Most hogy az öregség sandít felém Genval tava partján
Fölmerül ez a mámoros ritmus vérem fõvárosában
Panasza fölvirágzik a náci páncélöklök romjain
A csárdás vörös hangyái szétrágták a ringó lányokat
Megsirattam az Arizona meg a Parizer Grill menthetetlen hajótörését
De máris paprikás refrének rivallnak a Halászbástyán
A fölszabadult szív ritmusai indulnak rohamra a Fortunában
Meg a Kis Royal kertjében ahol a szigeti menyasszony lihegett
álma kábulatában
S aztán a Szõr a szitán elindult harmatos lábán és rátalált ifjúságomra
A margitszigeti platánok alatt vagy a Búsuló Juhász cimbalomszavára
Töretlen dalát hallottam zúgni Csontváry lovasainak ajkán
az élet ugyanolyan lángja lobogott benne mint negyven éve a gyöngyösi bálon
De hol az a csupa-csipke folklór a lakoma asszonyáé
Akivel egy kocsmában forogtam a Balaton mellett
S az orvosáról mesélt ahogy megjött az októberi rózsák hõseivel
S eszembe jut az Arizona tüzes tulajdonosnõje számlálhatatlan csókjaival
Oféliaként sodródva a Dunán brilliánsai vesztén
És megdobogott a szívem hogy viszontlátom Budapestet álmatlanságaim székhelyét
S hallhatom újra ezt a világ szívébõl fölszakadó nomád muzsikát
Remegtem a Duna szállóban s egy pincében a török fürdõ közeléban
Ugyanúgy mint harminc éve a nagy Django cigány gitárja elõtt
Ahogy hallgattam Timár Györggyel a dzsesszt meg a csárdást békén egybefonódni
Az örök ritmus áradatának költészetéban és mámorában
Ami maga volt az életem élete vérem vére Új-Orléans-ban és Budapesten
S azon az õszi éjszakán a Bükk erdejében a csárdás meghitt varázslatában
Miközben távol a sóvár szarvasbõgés a szerelemrõl vallott nekünk
a szerelemrõl melynek nincs soha vége

Rónay György fordítása

Márvány-vágtatás, Európa Könyvkiadó, 1969